Sokan kérdezik fotózás előtt, közben, hogy hogyan tartsák a fejüket, mennyire merjenek mosolyogni, stb. Én minden fotózás elején ismerkedek a fotóalanyommal, az arcával, az előnyös és kevésbé előnyös szögeivel, a mosolyával…mindezt a gépemen keresztül. Nincs olyan, hogy helyes tartás, megfelelő mosoly a kamera számára. Előnyös és előnytelen van. Na és persze minden szubjektív. :-) Így tehát nem tudok örök érvényű szabályokat mondani, de az az egy biztos, hogy mindenki szép, amikor őszintén, természetesen mosolyog. Persze, amikor szakmabeliekkel dolgozom együtt, tehát modellekkel, ők nem tudnak órákon át természetesen mosolyogni (hiszen ez képtelenség), nekik ott a jól bevált, begyakorolt modell-mosolyuk, ami ha nem is belülről fakad, mégis harmonikus a vonásaikkal, és mindenképp előnyös. Szóval gyakorlás kérdése - és ezt bárki megteheti otthon a tükör előtt. Mindenkinek megvan az a bizonyos előnyös szög, fejtartás, mosolyszélesség, ami adottságainak megfelelően jól áll neki, csak időt kell szánni rá, hogy megtaláljuk. Zárjuk be magunkat egy kis időre a fürdőbe, és ne féljünk kipróbálni az összes lehetőséget. Talán a legfontosabb, hogy legyőzzük félénkségünket és merjünk mosolyogni (és ha mindezt már otthon gyakoroltuk a merészséggel sem lesz gond a fotózás során). Ha pedig nem elég magabiztos az alanyom, akkor apróbb instrukciókkal vezetem rá, hogy a mosolya tükrözze személyiségét, magabiztosságát. Persze a mosoly magában nem elegendő: az egyenes testtartás, a kihúzott hát, a lefeszített váll, az áll pozíciójával való (leszorít vagy felemel) játék mind-mind alap a jó végeredmény eléréséhez. Szeretek oldott légkörben, jó hangulatban dolgozni, ezért a fotóalanyomat nem csak instruálom, de végig beszélgetünk, jó hangulatot próbálok kialakítani. Nem csak én élvezem így a munkám, de a (profi vagy „alkalmi”) modellek is, akikkel dolgozom. Ez segít, hogy valóban őszintén mosolygó, akár nevető embereket tudjak fotózni. A nem profi modellek, hétköznapi emberek közül sokan nem tudnak hosszasan, pláne kamerába mosolyogni. Őket szeretem akkor elkapni, amikor épp egy nagyobb nevetésből „jönnek vissza”. Azok a mosolyok mindig őszinték, és ezért szinte tökéletesek. A legrosszabb lenne, ha úgy instruálnám őket, hogy „Jó. És akkor most mosolyogj!”. Na, ez nekem sem menne, így hát eszem ágában sincs alkalmazni. Ha olyan szituációban találod magad, ahol épp egy fotós kamerájába kell vezényszóra mosolyognod, javaslom, hogy gondolj valamire, amin azonnal mosolyra fakadsz vagy elneveted magad. Ne félj megvillantani a fogsorodat sem! Nevess teli szájjal, max az első néhány kép megy a szemétbe, de az utána jövők garantáltan tetszeni fognak.