Érdekes belegondolni, hogy a modell szakmában ma már az okoz meglepetést, ha valaki a természetes szépség képviselője. Természetes szépségbe leginkább az utcán lehet botlani, de semmiképp sem a férfi és divat magazinok oldalain. Ezek pont az ellenpólust képviselik: sok smink, felvarrt haj, műköröm, plasztikázott mell, fenék, és még sorolhatnám… megcsinálva, hogy szépnek tűnjön. Egyelőre a férfi magazinok szépségei uralják a „piacot”, és talán pont ezért van nagyobb varázsa a természetes szépségnek, a másnak, a különlegesnek. Talán mostanra fordult át az az értékrendszer, mely szerint a tetovált szemöldök és társai adják a szépséget. Ez ma már nem annyira vonzó, valljuk be. A természetes szépség - tekintsétek inkább nyomatékosításnak, mint szóismétlésnek :) – általában egyenlő a tökéletlennel. Ez a bája. Ez is. A nagyon megcsinált, a hibátlanul tökéletes már elcsépelt, unalmas, sablonos, csöppet sem izgató. Arról pedig külön posztot írhatnék, hogy melyik országban, kultúrában mit jelent a szépség, mi számít természetesen szépnek. Nálam a gyakorlatban, egy-egy fotózás során, amikor nem profi modellel, hanem az „utca nőjével”, teljesen hétköznapi alannyal dolgozom, pont az a feladat, a kihívás, hogy NE a magazinok megszokott és elvárt sémáit húzzam rájuk. A nem-modelleket teljesen máshogy fotózom. A feladatom, hogy megtaláljam és elcsípjem bennük azt a hangulatot, azt a bájt, varázst, kis finomságot, különlegességet, ami nem felel meg egyetlen fent említett sablonnak, elcsépelt sémának sem. Ilyen tud lenni egy érdekes szög, egy véletlen mosoly, minden ami életszerűbb, mint ahogy a szépségük is az. Életízű, varázslatos, elragadó.