Legújabb témánk az önzés. Biztosan gyakran halljátok az idősebb korosztálytól, hogy a mai fiatalok mennyire önzőek, mindig csak magukra gondolnak. A lányokról talán még gyakrabban halljuk ezt, talán mert az új generáció már sokkal kevésbé önfeláldozó, a saját életét háttérbe szorító és inkább a férfiakat támogató, mint amilyen akár csak néhány évtizeddel ezelőtt is jellemző volt a lányokra, nőkre. Egyre inkább válunk mi, nők is individualistává, törekvővé, olyanná, aki kezdeni akar valamit az életével. Ehhez viszont néha önzőnek kell lenni és a saját érdekeinket kell előtérbe helyezni. Vagy mégsem?

Life coachként nem szokásom ítéletet mondani az emberekről, nem is tehetem ezt meg. Magamat azonban értékelem, és arra jutottam, hogy sok olyan alkalom volt az életemben, amikor inkább az önös érdekeimet kellett volna előtérbe helyeznem, és önzőnek lennem. Egy konkrét példa az én életemből: 19 éves voltam, amikor az első igazán komoly kapcsolatom kezdődött, ami négy évig tartott. Az első nyáron alkalmam lett volna egy nagyobb társasággal Franciaországba utazni egy hétre, de a barátom nélkül. Ő fel volt háborodva, hogy én hogy képzelem, hogy nélküle elutazom mindenféle emberekkel. Hát, én úgy döntöttem, hogy itthon maradok vele, mert hát tényleg, micsoda dolog. Az ezt követő három nyár mindegyikéből az én kedvesem legalább 6-6 hetet külföldön töltött a barátaival, ahová én nem tudtam elkísérni, mert nem engedhettem meg magamnak. Sem pénzem, sem szabadidőm nem volt rá. Neki eszébe sem jutott, hogy akár egy nyáron is szolidaritást vállaljon velem, és ne hagyjon egyedül ilyen hosszú időre.

Ez már régen volt, és egyáltalán nem hordozok emiatt magamban rossz emlékeket vele kapcsolatban, mert egy nagyon értékes és szép kapcsolat volt, ami rengeteget adott nekem. Egy dolog viszont biztos. Azóta a saját erőmből sok országot láttam, bejártam Európa nagy részét és eljutottam más földrészekre is. De Franciaországban azóta sem voltam. Persze még bepótolhatom. De mi van akkor, ha például egy ösztöndíjról, vagy külföldi munkalehetőségről van szó, amiről esetleg azért mondunk le, hogy nehogy anya egyedül maradjon itthon magányosan, vagy a barátunk féltékeny legyen vagy mert az valaki más érdekét sérti? Mi van ilyenkor? Mi a helyes döntés?